Lékai Máté idén nyáron lejáró szerződését további két évvel hosszabbította meg a Veszprém Handball Team Zrt. még decemberben. A csapatkapitány az ősszel elkapott koronavírus fertőzés óta jó formában, hasznosan teszi a dolgát a csapatban. Az alább olvasható interjúban sok témát lefedtünk Mátéval, köztük a szezon eddigi részének tanulságait, szerződéshosszabbítását és a közösségi médiában kapott kritikákat is.

 

 

Rosszul kezdtük az idényt a felkészülési mérkőzésekkel, és bár nem volt tétje, zárhattuk volna mégis jobban a nyári szezont. Utána viszont a SEHA Liga négyesdöntőjében már jól játszottunk, és újra megnyertük a sorozatot. A Bajnokok Ligájában is jól indultunk. Igazából egész ősszel voltak hullámvölgyek, de a legrosszabb pontja talán a decemberi EHF Final4 volt. Az egyáltalán nem úgy sikerült, mint szerettük volna. Nyilván más lett volna, ha mi nyerjük a hosszabbítást a Kiel ellen, de az életben és a kézilabdában sincs HA. Sajnos az a része nem úgy sikerült, ahogyan azt vártuk, de a többivel elégedettek lehetünk. Az, hogy a szezon milyen lesz, azt majd a most következő rész fogja eldönteni.

 

Igen, sajnos én is átestem a víruson az ősszel. Szerencsére csak nagyon enyhe tüneteim voltak, de mégis sok hetet ki kellett hagynom. Jó lett volna enélkül abszolválni ezt az idényt, de láthatjuk, hogy mindenki átesik ezen sajnos a sportolók közül. Azt gondolom, hogy abból már visszanyertem a formámat, inkább a világbajnokság volt egy komoly terhelés. Akik nem vesznek részt, azok januárban vissza tudják építeni magukat, míg akik a válogatottjaikkal szerepelnek, azok testének nincs ideje pihenni. Ez az, amitől kijön egy kis „tavaszi fáradtság”.

 

Nagyon rövid tárgyalás volt a Klubbal, mivel ők is, és én is azt szerettem volna, hogy maradjak. Mindenem ez a Klub, nagyon jól érzem magam, és ennél jobb helyen nem is lehetnék. A várost is szeretem, az életet. A családom is szeret itt lenni, a feleségem is veszprémi. Nem volt kérdés, hogy maradunk, főleg úgy, hogy a Klub is ezt szerette volna. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó hosszabbításom Veszprémben.

 

 

Amióta én itt vagyok, azóta mindig három irányítóval játszik a Veszprém, azt az idényt leszámítva, amikor Palmarsson elhagyta a klubot, akkor ketten voltunk Győri Mátyással majd Petar Nenadiccsal. Egyébként mellettem mindig ott volt két ember, például Chema-Ruesga, majd a Chema-Palmarsson páros, most pedig a Nenadic-Mahé duóval vagyunk középen. Nagyon jól kijövünk egymással, és ezek szerint az edző és a vezetés is meg van elégedve velünk, hiszen tavaly Petarral, majd idén Kentinnel és velem is hosszabbítottak. Próbáljuk ezt meghálálni, és bebizonyítani, hogy jó döntés volt.

 

A januári világesemény nagyon jól sikerült. Azt gondolom, hogy nagyon jó eredményt értünk el, nagyon közel voltunk ahhoz, hogy bejussunk a legjobb négy közé. Minden dicséretet megérdemel Egyiptom a rendezésért, hiszen ez volt az első 32 csapatos világbajnokság. Az elején volt egy-két kisebb probléma, például közös étkezés más csapattal, de mindent azonnal orvosoltak. A legnagyobb bajunk a volt, hogy kétszer lerobbant a buszunk, ennyi. Ez bármikor előfordulhat. Normális hotelben voltunk, finom ételeket kaptunk, jó volt az ágy, és a távolságokkal sem volt baj. Nem voltak messzebb a helyszínek egymástól, mintha egy európai országban rendezték volna a tornát. Sajnos a covid miatt nem lehetett teltház egyik mérkőzésen sem, pedig Egyiptomban nagyon szeretik a kézilabdát. Sajnos ilyen világban élünk most. Reméljük, hogy januárban a magyar Európa-bajnokságon már lehetnek nézők, és közösen tudunk harcolni az eredményekért.

 

Van egy mag, aki elég hangos az online média felületeken. Szerintük minden probléma forrása én vagyok. Vannak kimondott csoportok is, akik teljesen ezirányba mennek el. Én azt gondolom, hogy nem véletlenül vagyok itt Veszprémben már lassan hét éve. Ez idő alatt volt vagy öt edzőm, és érdekes, hogy mindegyikőjük szerette volna, hogy maradjak, és örült, hogy itt vagyok. Sajnos a mai világban láthatjuk, hogy nagyon sok ember az interneten éli ki magát, a frusztrációit és a dühét. Szerencsére én azoknak a véleményére adok, akik értenek a kézilabdához, és látják, hogy a mindennapokban milyen munka folyik a Veszprém Arénában. Örülök neki, hogy további két évet maradhatok még Veszprémben.

 

Pont mondtam Sterbik Árpinak, hogy a játék hagy némi kívánnivalót maga után, de nem leszek boldogtalan, ha így játszunk, de mindent megnyerünk. Fontos a formaidőzítés és hogy jól játsszunk, de a legfontosabb az, hogy megnyerjük a meccset. Ha minden mérkőzésen baromi rosszul játszunk, de mégis nyerünk minden alkalommal, akkor senki nem fog szomorkodni azt gondolom. Itt már a sorozatok vége felé járunk, egyeneskiesés, vagy éppen a Bajnokok Ligájában két találkozó a továbbjutásra. Itt már tényleg nem számít semmi más, csak az, hogy nyerjünk.

 

 

Fotó: Vörös Dávid